A gyerekek teljesen beragyogják az életünket. Teljesen megváltoztatnak mindent és egy teljesen új vonalat hoznak be a mindennapjainkba. Én azt gondoltam, hogy ez a rajongás a gyerekeim iránt, és főleg az iránt az élet iránt, amit ők adtak nekem azzal, hogy megszülettek, egyszer csak majd alább hagy, vissza alakul minden szürkévé, de ez nem történt meg. Még most sem, amikor már a gyerekeim nagyrészt kamaszok, és hihetetlen módon látom rajtuk, hogy napról napra egyre önállóbbak, egyre inkább saját véleményük van, és hát persze a szerelem sem kerülheti el őket, mint ahogyan a csalódások sem. Igyekszem őket mindenben segíteni, és nem útját állni semmilyen vágyuknak sem, persze az ésszerűség határain belül.
A kisfiam például most tizennégy éves, és a fejébe vette, hogy ő nem csak futni fog, hanem egyből akadálypályás futásba kezd, és bizony nézett is magának egy komoly edzőt erre. Ennek egyrészt én nagyon örültem, másrészt pedig hihetetlen módon félteni kezdtem. Hiszen megsérülhet, eltörheti a kezét – lábát, ha nem is edzésen, de a verseny hevében mindenképpen. Persze ezeket a gondolatokat az ember mindig igyekszik elhessegetni, de nem könnyű.
A szülinapjára a fiam egy apple watch órát kért, amiből arra következtettünk a férjemmel, hogy ezt tényleg komolyan gondolja, és az első hónap edzéssel töltött idő és annak minden fáradtsága sem tudta elvenni a kedvét ettől az egésztől. Így aztán nem csak az órát kapta meg, hanem egy nagyon különleges apple watch szíj is került a dobozba az applewatchshop.hu oldalról, hiszen a szövet szíj, ami az órához járt nem igazán lesz alkalmas a sárban való fetrengésre a versenyek során. Persze azért én is várom, hogy az első versenyén szurkolhassunk neki a pálya mellől, de nagyon féltem is egyben. Ez a kettősség azt hiszem sosem fog elmúlni már.