A gyerekem játéka

Az ember, ha gyereke születik egy ideig tartja magát a nagy elveihez, amiket még az átsírt éjszakák és a hisztirohamok előtt alakított ki magában, de egyszer csak megtörik a jég, és egy-egy helyzetben vagy egy-egy alkalommal elkezd hibázni. Bizony, hatalmas hibákat képes egy fáradt anyuka és apuka elkövetni, akiknek nem nagyon van nagy vágyuk, csak mondjuk tudjanak egy kicsit aludni vagy tudjanak végezni a nap végére a dolgaikkal. A munkával, a háztartási feladatokkal, a mosogatással, teregetéssel például. Nem könnyű, és senki sem mondta, hogy könnyű lesz, de nem gondolja az ember hogy ennyire. Én mindig azt hittem, hogy a teljesen fáradt, félholt állapot csak túlzás, de rá kellett jönnöm, hogy nem.

Olyannyira nem, hogy valamelyik éjszaka már annyira fáradt voltam, hogy körbe barikádoztam a szobát úgy, hogy a gyerek ne tudjon kimenni és ne érhesse baj, és bizony odaadtam neki az egyébként telesen tiltott dolgot, a telefonomat. Azzal a lendülettel, mivel a sírás abba maradt, a csend pedig nagy lett, mint minden egyes rosszalkodás alkalmával, én el is aludtam. Nagyon jól jött az a körülbelül tíz, tizenöt perc alvás, amit kaphattam, mert a következő negyed órában már a hihetetlen méreg és az önmagammal szemben támasztott értelmetlen kérdőjel, hogy vajon hogy gondoltam, hogy oda adom egy egyévesnek a telefonomat és az majd szépen csak nézegeti és nem ejti le és töri össze, teljesen felébresztett.

Reggel a férjem sírva talált a kanapén és érezte, hogy nagy a baj. A gyerek aludt, és megkérdezte mi történt. Én csak megmutattam neki a telefonom és annyit mondott, ne sírjak, ezen egy iphone kijelzőcsere segít, az iszereles majd megoldja, de szükség van egy kis pihenésre, úgyhogy áthívja estére a testvérét, hogy ha a gyerek nem alszik is tudjunk egy kicsit pihenni. El nem tudom mondani mennyire hálás leszek neki örökre ezért a mondatért, mert egyrészt rájöttem, hogy nem vagyok egyedül, másrészt pedig, hogy segítséget kérni nem szégyen, és egy kis alvás mindent megold majd, a telefonom pedig meg lehet javítani. Új lendületet kaptam és ezt sosem fogom neki elfelejteni.